home
***
CD-ROM
|
disk
|
FTP
|
other
***
search
/
Chip 1996 April
/
CHIP 1996 aprilis (CD06).zip
/
CHIP_CD06.ISO
/
hypertxt.arj
/
H9442
/
HISZEM.CD
< prev
next >
Wrap
Text File
|
1994-11-28
|
11KB
|
187 lines
@VConvention of Professional Journalists '94@N
@VHiszem, ha látom?@N
Több mint ezer zsurnaliszta, egyetemi oktató és diák gyûlt
össze az amerikai hivatásos újságírók szervezetének
(Society of Professional Journalists, SPJ) éves rendes
közgyûlésére, amelyet idén Tennessee állam -- és a
countryzene -- fôvárosában, Nashville-ben rendeztek meg.
lead vége
A ""Music Citybe" érkezô vendég többszörösen szimbolikusnak
tekinthette, hogy a kongresszus programfüzetének borítóját a
helyi telefontársaság, a South Central Bell székháza
uralta. A felhôkarcoló a ""legnagyobb amerikai
kisváros" turistalátványosságává, jelképévé vált.
Joggal, éjszaka felnézve két égbe nyúló, kivilágított
tornyára, a fénykörben parányi fehér pontokként cikázó
denevérrajra, az ember holmi 21. századi Drakula-kastély
tövében érezhette magát. A statisztikákat lapozgató
látogató arra is hamar rájöhetett, hogy közel 3800
alkalmazottjával a South Central Bell komoly gazdasági
tényezô -- az elôkelô ötödik helyen áll Nashville
kenyéradóinak sorában. De meglehet, a programfüzet tervezôi
arra is figyelmeztetni akarták a technikával nemritkán
hadilábon álló újságírókat: ez a közgyûlés más lesz, mint a
többi.
Ami idén történt, arra valóban nem volt példa egyik korábbi
évben sem: az összesen nagyjából 140 órányi szemináriumidô
nagy hányadát, csaknem ötödét számítástechnikai és/vagy
távközlési vonatkozású témáknak szentelték a szervezôk. Szó
volt a számítógép alkalmazásáról a nyomozóriporteri,
szerkesztôi munkában. Konferenciát tartottak a
kábeltelevízió és az újságok versenyérôl, a nyomtatott és
az elektronikus sajtó szövetségének lehetôségeirôl, az
interaktív televíziózásról.
Akármelyik szekcióba ült be azonban az ember, újra és újra
felmerült a hitelesség, a megbízhatóság problémája.
Beszámolónkban ebbôl a témakörbôl adunk ízelítôt.
@VSzobrok nyomában@N
A digitális képalkotás és -szerkesztés etikai aspektusait
feszegette elôadásában @KRandy Piland,@N a @KTennessean@N
képszerkesztôje. ""Megnézték a programfüzetet?" -- tette fel
hallgatóságának a költôinek mondható kérdést. Majd, az
általános bólogatást látva, így folytatta: ""És mi a
véleményük a borítón a négy tollról?" Zavart csend
következett. ""Miféle négy tollról?" -- kérdezett vissza
valaki, a táskájában a brosúra után kutatva. Kiderült: a
sokadszor emlegetett füzet elôlapján a Drakula-vár mellett
töltôtollak magasodtak, az épülettel oly harmonikus egységbe
olvadva, hogy szinte senki sem figyelt fel rájuk.
Persze, mint olvasóink sejthetik, a kép számítógépen,
szoftverrel készült. A megtollasított látvány olyan
tökéletes illúziónak bizonyult, hogy míg a többség azért
csóválta a fejét, mert tekintete elsiklott az igazán
monumentális írószerszámok felett, volt aki korábban
és másokon csodálkozott. Az illetô délelôtt a városban
sétált és nem értette, miért kereste hiába a ""szobrokat".
Ha egy-két fellegekben járó firkász egy számítógépes kép
nyomán nem létezô szobrok után kutat, azon jót nevethetünk.
De ha egy újságban, könyvben megjelent fotó ezreket, tíz-
vagy százezreket vezet félre, az már csöppet sem
nevetséges.
@VKépes képtelenségek@N
Sajnos a lehetôség csöppet sem elméleti. Az elektronikus
retusálás elsô, hírhedtté vált esetét több mint egy
évtizede, 1982-ben jegyezték fel. A @KNational@N
@KGeographic@N két piramist mozgatott közelebb
egymáshoz, hogy a címoldalon jobban mutassanak. 1988-ban
az @KEgy nap Amerikában@N címû könyv képszerkesztôi a
borítón egy lovas cowboyt közelebb vittek egy fához, a
háttérben pedig kinagyították a holdsarlót -- a jobb
hatás érdekében. Hogy frissebb példákat említsünk, az
idei téli olimpia idején két színes magazin közölt
olyan címlapfotót, amely olyan korcsolyázókat
mutatott együtt a jégen, akik a valóságban soha nem
szerepeltek együtt. A @KNew York Newsday@N @KTonya@N
@KHardingot@N és @KNancy Kerrigant,@N a @KSports@N
@KIllustrated@N pedig @KDan Jansent@N és @KBonnie Blairt@N
vágta egymás mellé -- persze elektronikus úton. Egy
plakáton csinos -- szoftverrel ideálisra formált alakú --
lányok Budweiser söröscímkébe öltözve napoznak, egy másikon
@KLeslie Nielsen,@N a színész látható terhesen. Amikor
pedig a @KScientific American@N idén februárban a
digitális képszerkesztést választotta fôtémájául, a
borítóján @KMarilyn Monroe@N karolt a méltóságteljes
@KAbraham Lincolnba.@N
@VW@KY@MS@VI@KW@MY@VG@N
El lehet-e fogadni, meg szabad-e engedni egy, a tények
közlésére hivatott sajtótermékben a fotók manipulálását, s
ha igen, hol a határ? Nashville-ben megoszlottak a
vélemények. Volt, aki szerint -- különösen hirdetések
készítésekor -- hasznos eszköz a digitális feldolgozás.
""Dokumentumfotók esetében megengedhetetlen, de
illusztratív képeknél elfogadható" -- hangzott a másik
álláspont. ""Etikátlan, félrevezetô, visszataszító,
hirdetésekben is -- jelentette ki egy hozzászóló. -- Az
amerikai átlagpolgár számára a reklám ideál, követendô
minta. Ha hamis képet mutatunk neki, irreális követelmények
elé állítjuk."
""Mi, újságírók azt mondjuk: ha az átlagember a fotóra
ránézve rögtön látja, hogy manipulációról van szó, akkor a
manipuláció nem félrevezetô, tehát elfogadható. De ki az
átlagember? -- fejtegette Piland. -- A veszély pedig egyre
nagyobb. 1982-ben az elektronikus retusáláshoz drága,
különleges felszerelés kellett, ma viszont a Photoshop
3.0-val bárki professzionális minôségû képeket tud
produkálni, ráadásul nem is túl hosszú idô alatt. És itt
vannak a digitális, nem filmre, hanem mágneses
adathordozóra dolgozó fényképezôgépek. A feldolgozáshoz
lassan már scannelésre sincs szükség."
""Mi a valóság" -- kérdezte kiábrándultan @KSteve Dozier,@N
a kentuckyi egyetem újságíró-iskolájának tanára. -- Amit a
világban a két szemünkkel látunk, vagy amit a fényképész
láttatni szeretne?" ùgy tûnik: miközben a számítástechnika
történetében nemrég kezdôdött, a fotózáséban lezárult a
WYSIWYG fejezet. Mostantól könnyen meglehet: What You See Is
NOT What You Get.
@VHálózati hullámok hátán@N
Ha már a fotóknak sem hihetünk, hogyan bízhatnánk a
szavakban? Hiszen azokat eddig is, minden technika nélkül
is tetszése szerint csavargathatta a tollforgató. És
mennyire megbízhatók a számok? Ki ne hallott volna
ilyen-olyan irányban eltorzított, közegükbôl kiragadott, s
ezáltal félretájékoztató adatokról?
A közhelyszerû kérdések az SPJ közgyûlésén attól kaptak új
tartalmat, hogy @KEric B. Schoch,@N az @KIndianapolis Star@N
újságírója és számítógépguruja arról beszélt: nem szabad
készpénznek vennünk a hálózatokról -- például az
Internetrôl - - vett információkat sem.
Amit látunk, általában autentikusnak, pontosnak tûnik. De ne
feledjük: a hálózat- vagy hirdetôtábla- (BBS-) üzemeltetôk
gondosan ügyelnek arra, nehogy felelôsséget vállaljanak a
rendszerükön továbbított információk hitelességéért. A
felelôsség a szerzôé, aki pedig -- lévén ember -- tévedhet,
sôt felelôtlen is lehet. Az adatokat gyakran manuálisan
gépelik be, tehát elütések lehetnek bennük. Nem zárható ki
az sem, hogy valaki szándékosan valótlan szövegeket,
hamis adatokat visz be a rendszerbe. ""Elvégre a
vírusokat is megírja valaki -- indokolta
figyelmeztetését Schoch. -- Jómagam ugyan még sosem
kerültem bajba, nem volt igazán rossz tapasztalatom. Mégis
azt mondom: a hálózatokat, BBS-eket csak másodlagos
információforrásoknak szabad tekinteni. Igazi értékük,
hogy rajtuk barangolva felfedezhetjük a bennünket érdeklô
szakterületrôl megjelent nyomtatott anyagokat, illetve a
téma azon szakértôit, akik földrajzilag viszonylag közel
dolgoznak hozzánk. A személyek, a könyvek, a folyóiratok
a hiteles, elsôdleges források. Csak a közvetlenül
tôlük, illetve belôlük merített információt használjuk!"
@VBuktató az autópályán?@N
Ha már ma ennyire elôtérbe kerül az etika, a hitelesség
kérdése, mi lesz pár év múlva, ha valósággá válik az
információs autópálya? Tény: minél több technikai eszközzel
gazdagodik a sajtó, annál könnyebben tévesztheti meg az
információra éhes fogyasztót. De ezért -- csakúgy, mint az
atombomba pusztításáért -- nem a technika, hanem az azt
alkalmazó ember a felelôs.
A közgyûlésen felidéztek egy nemrég végzett közvélemény-
kutatást. Hitelesnek tartják-e a bulvárlapokat? Hitelesnek
tartják-e a ""fôvonalbeli" nyomtatott és elektronikus
sajtót? -- tudakolták az amerikaiaktól. Az elsô
kérdésre 20, a másodikra 25 százalékuk válaszolt
igennel. Az újságírók felelôssége, hogy -- akármekkora is
a technika befolyása és kísértése -- ez az 5 százaléknyi
különbség összemoshatatlan szakadékká táguljon.
@KMikolás Zoltán@N